Piros betűs napok Liverpoolban

Egy ezüst- és három bronzérem, remek csapatteljesítmény!

A pekingi olimpia kudarca (öt versenyzőnktől egyetlen győzelem, a végül ötödik helyen végző félnehézsúlyú Szellő Imre révén) után szerény reményekkel bocsátottuk útjára a magyar válogatottat a liverpooli Eb-re. A teljes – tizenegy tagú – csapattól egy, legjobb esetben két érmet reméltünk, id. Balzsay Károly szövetségi kapitány is azt nyilatkozta, hogy csak akkor indul az október 4-i elnökségi ülésen elhatározott kapitányi pályázaton, ha legalább két érmet szerez a küldöttség a Mersey partján.

Mert bizony pályázni kell a kapitányi posztra, ahogy azt az elnökség eldöntötte – ez egyfelől szokatlan újítás, másfelől a Balzsayt megelőző kapitány, Szántó Imre is pályázott, amikor másfél évtizeddel ezelőtt a szakvezetői székbe ülhetett.

Ilyen előzmények után utazott ki a csapat Liverpoolba, a maratoni hosszúságú, tíz napos Európa-bajnokságra. A sorsolásra nem lehetett panaszunk, igaz, nem is volt különösebben kedvező – többen is erőnyerők voltak, az Eb-újonc Ungvári Istvánnak például egyetlen győzelem is elég lett volna az éremhez, meg is szerezte azt az egyet…

Először – időrendi sorrendben – a két hajdúsámsoni legény, a 19 éves Ungvári és a két évvel idősebb Varga Miklós jutott el az éremig. Előbbi az esélyesebbnek tartott fehérorosz Anton Bekist verte 8-2-es pontozással a negyeddöntőben, utóbbi előbb a szlovák Rudolf Dydit verte – feladta a szlovák a második menet végén -, majd a grúz Koba Phakadzét győzte le 8:6-os pontozással. Máté Attila tanítványai dicsőséget hoztak tizenhárom ezres, fatornyos hajdúvárosukra.

A másik két érmesünk a 64 kilós Káté Gyula és a nehézsúlyú Darmos József lett. A csapatkapitány, 26 éves Káté élete formájában bokszolt, a pekingi csalódást három remek győzelemmel feledtette: sorrendben a bosnyák Dzsemal Fetahovicsot (8:0), az orosz Makszim Ignatyevet (8:4), végül az ír John Joe Joyce-t, pekingi legyőzőjét verte (8:2), s jutott be a döntőbe az örmény Eduard Ambarcumjan ellen. Ott, sajnos, 87 másodperc elteltével, 1:0-s vezetésénél sérülés miatt leléptették. Jobb szemhéja kissé felrepedt Ambarcumjan fejelése nyomán, Zdenko Mitar, a horvát ring orvos nem engedte tovább a küzdelmet.

Káté egy junior vb-arany, egy felnőtt vb-bronz és két felnőtt Eb-harmadik hely után jutott el pályája csúcsára – amely, reméljük, még nem a végállomás.

Darmos is három mérkőzést nyert – neki már ez a szokása, a chicagói vb-n is háromszor győzött, mégsem lett érmes. Előbb a bosnyák Danmir Beljót (10:2), majd a vb-ezüstérmes azeri Elsin Alizadét (9:3), a negyeddöntőben pedig az osztrák Durmus Kekliket (5:2) győzte le. Az elődöntő igazi drámát hozott. A Vasas 23 éves klasszisa 4:2-re vezetett, amikor előbb bekapott egy kósza ütést, majd „belenézett” az örmény Colak Ananikjan elemi erejű balhorgába, s lecsüccsent a padlóra. Utána felkelt, de beszedett még egy pontot – jóllehet éppen ő ütött… -, így 5:4-re kikapott…

A többiek közül a 69 kilós Bacskai Balázs negyeddöntőbeli kiesése a legfájóbb, hiszen legalább nyolcszor eltalálta a török Abdulkadir Koroglin állát tiszta jobb felütéssel, Koroglinnak dőlt az orrából a vér, mégsem állt pont „Bendzsi” neve mellett! A vége 5-1 lett a töröknek, az Eb egyik legnagyobb csalása volt.

Szili István (75 kg) is az éremszerzés kapujában volt, de – mint oly sokszor -, ezúttal sem volt szerencséje a kőszegi fiúnak. Szili két meccset nyert – egy horvát és egy bivalyerős norvég bokszolót vert -, majd az éremért a későbbi Európa-bajnokkal, az ukrán Ivan Szenajjal került össze. Szerintünk egyenrangú ellenfél volt, mégis 13-5-re az ukrán győzött…

A többiek – Szalai Gergő (51 kg), Kalucza Norbert (54 kg), Mihály János (57 kg), Amin Kadri (81 kg) és Bernáth István (+91 kg) – nem hagytak mély nyomot a nézőkben, mivel nem nyertek meccset.

 Jövőre nem lesz Európa-bajnokság, „csak” világbajnokság, augusztus végén, szeptember elején Milánóban. Immár háromszor három perces játékidővel…

Az Európa-bajnokság érmesei:

48 kg: 1. Daniel Hovaneszjan (örmény), 2. José de la Nieves (spanyol), 3. Ungvári István és Erhat Pehlivan (török)

51 kg: 1. Georgij Csigajev (ukrán), 2. Salomo N’Tuve (svéd), 3. Munin Veli (makedón) és Alexandr Riscan (moldáviai)

54 kg: 1. Luke Campbell (angol), 2. Detelin Dalakliev (bolgár), 3. Denis Makarov (német) és Andrew Selby (walesi)

57 kg: 1. Vaszil lomacsenko (ukrán), 2. Araik Ambarcumov (orosz), 3. Hicham Ziouti (francia) és Hassan Bashir (svéd)

60 kg: 1. Leonyid Kosztiljev (orosz), 2. Vazgen Szafranjanc (fehérorosz), 3. Varga Miklós és Ross Hickey (ír)

64 kg. 1. Eduard Ambarcumjan (örmény), 2. Káté Gyula, 3. Marcin legowski (lengyel) és John Joe Joyce (ír)

69 kg: 1. Mohamed Nurudzinau (fehérorosz), 2. Jack Culgay-Keth (német), 3. Abdulkadir Koroglin (török) és Jaoid Chiguer (francia)

75 kg: 1. Ivan Szenaj (ukrán), 2. Makszim Koptyakov (orosz), 3. Victor Cotiujanschi (moldáviai) és Eamon O’Kane (ír)

81 kg: 1. Olekszandr Uszik (ukrán), 2. Siarhei Karnejeu (fehérorosz), 3. Nikolajs Grisunins (lett) és Rene Krause (német)

91 kg: Jegor Mehoncev (orosz), 2. Colak Ananikjan (örmény), 3. Petrisor Gananau (román) és Darmos József

+91 kg: 1. Kubrat Pulev (bolgár), 2. Gyenisz Szergejev (orosz), 3. Roman Kapitonyenko (ukrán) és Memnun Hadzsics (bosnyák)

 Hazánk a nemzetek közötti pontversenyben az igen előkelő hatodik helyen végzett

Írta: Ch. Gáll András

Fotó:Kunya György